A szikra

Egy olyan könyvet ajánlunk, mely egyrészt igaz történet, másrészt elgondolkodtató és szemléletformáló az autista gyermekek fejlesztése területén

A szikra című könyv egy amerikai édesanya különleges visszaemlékezése. Fia, Jacob Barnett 170-es IQ-jú, Nobel-díj várományos, 15 éves csodagyerek, aki fotografikus memóriával rendelkezik, és két hét alatt egyedül megtanulta a függvénytant. Jacob kilencévesen fogott hozzá egy olyan eredeti asztrofizikai teória kidolgozásához, amelyért szakértők szerint egyszer Nobel-díjat kaphat, tizenkét esztendősen pedig már fizetésért végzett kvantumfizikai kutatásokat. Történetét azonban az teszi még inkább figyelemre méltóvá, hogy Jake rendkívüli elméje kis híján az autizmus ködébe veszett.
Kristine érezte, hogy változtatnia kell ezen. A szakemberek és a férje, Michael helyett a saját ösztöneire hallgatott, kivette Jake-et a fejlesztő óvodából, és hozzálátott, hogy maga készítse föl az óvodai nagycsoportra.


Az édesanya úgy döntött, nem azzal törődik, amire a fia képtelen, inkább a képességeire fog koncentrálni.
Kámán Éva véleménye szerint (figyelemkontroll.hu): Fő mondanivalója, hogy az autisztikus gyerekeknek a hagyományos, a hiányosságok korrekciójára épülő gyógypedagógia helyett arra van szükségük, hogy valaki felfedezze és mások számára is láthatóvá tegye azt, ami igazán motiválni tudja őket arra, hogy kilépjenek az autizmus börtönéből. Ehhez maximális empátiára van szükség a nevelő részéről, valamint arra, hogy intenzív érzelmi- és szenzoros stimulációt biztosítson. Kristine Barnett erre intuitíve, illetve saját gyakorlatából jött rá. (Elvi síkon dr. Máté Gábor foglalkozik az érzelmi bevonódás fontosságával, és nemrég jelentek meg az első empirikus kutatások a szenzoros terápiák hatékonyságáról.) Kis túlzással a könyv maga is olyan, mint egy szenzoros terápia, mert – tükrözve Kristine világlátását – rengeteg érzékszervi tapasztalat jelenik meg benne:
„Fölkapcsoltam a ködlámpát, befogtam a rádión egy dzsesszcsatornát, és ütközésig tekertem a hangerőt. A kocsiban hagytam a cipőmet, kiemeltem Jake-et a biztonsági ülésből, és a karomba vettem. Ahogy a langymeleg esti levegőben Louis Armstrong Take Two to Tango című számára táncoltunk, úgy éreztem, mintha hosszú ideje nem lettünk volna csak így, elvégzendő feladatok nélkül. Miután elfáradt a karom Jake ide-oda lóbálásától, lefeküdtünk a motorháztetőre, és pálcikás gyümölcsjégkrémet vettem elő a magunkkal hozott nagy hűtődobozból. Ragacsos gyümölcslé csepegett a nyakunkra, ahogy hanyatt dőltünk, és fölnéztünk a hatalmas égboltra. Megmutogattam az ismerős csillagképeket, és miután kifogytam azokból, amelyeket meg tudtam nevezni, némán fekve bámultunk fölfelé." (Kristine Barnett: A szikra)

Keresés
Feliratkozás hírlevelünkre

A feliratkozással elfogadja az adatvédelmi nyilatkozatunkat.

Belépés

 

 

 

gomb
A NIOK Alapítvány támogatásával

adhat
EGY HÍVÁS – EGY ÓRÁNYI SEGÍTSÉG

Egy hívás ára Önnek 250 Ft – Egy fogyatékos gyermeket nevelő családnak egy órányi segítség!

Köszönjük!

Támogatóink: